- -
- 100%
- +
202
Három éli van a sásnak,Hamis (igaz) lelke a leánynak.Négy éli van a gyékénynek,Igaz (hamis) lelke a legénynek.Nem tud tettetni a legény,Gyakran megcsalódik szegény.De a leány szép szin alattMegcsal, mérget ad méz alatt.Hegyalja203
Ugy tetszik, a világ csak örömre vezet:Nevetek, nevetsz te, ő nevet:Számtalan vigságok bennünket követnek,Nevetünk, nevettek, nevetnek.De sokszor bennünket nagy bú bánat is ér:Sírok én, te is sírsz, ő is sír.Az egek a bútól megóvni nem birnak.Sírunk mi, sírtok ti, ők sírnak.Ah! talán az isten minket még megkimél:Remélek, remélsz te, ő remél:Igy bú közt emberek ismét jókat vélnek.Remélünk, reméltek, remélnek.Hát a ki magának hív hölgyecskét szerzett:Szeretek, te szeretsz, ő szeret.Boldogok, ha mindig békével élhetnek.Szerettünk, szerettek, szeretnek.A vig társaságba ha az embert viszik:Iszom én, iszol te, ő iszik.Heje huj! mindnyájan, kik erszénynyel birnak.Iszunk mi, isztok ti, ők isznak.De örökké nem tart, se tölgyfa, se kőfal:Meghalok, meghalsz te, ő meghal.Nem adhatsz világért semmit a halálnak.Meghalunk, meghaltok, meghalnak.Azonban jóllehet hogy testünk elporhad:Maradok, maradsz te, ő marad.Ird tüzes betűkkel szívedbe magadnak:Maradunk, maradtok, maradnak.204
Ki engem censurált,Nagyon megránczigált,Hogy nem rejiciált,Becsülöm mint királyt.Éljent kiáltok rá,Ne legyen hamuvá.Ki őt nem követő,Hamuvá legyen ő –Hamuvá.Juratus lenni bárNem szégyen és nem kár.Jobb mégis az ügyész,Csak így az ember kész.Örül amaz ugyan,Sok pénze hogyha van.De ám ez nem sokáLesz ismét hamuvá –Hamuvá.Gyakorta szép leányŐ neki csókot hány,S csak addig szereti,Míg pénzét csörteti,De a zseb ha üres,Szerelme sem tüzes.Az eskü azutánHamuvá lesz korán –Hamuvá.Máskép tesz az ügyész,Nem fárad el az ész.Hogyha egy pöre vész,Mindjárt a másik kész.De bármit tegyen ő,Ha nincs pörkedvelő,Kinek erszénye bő,Hamuvá leszen ő –Hamuvá.Igy jártam én is hajh!Nagy volt mindig a baj.S a pör ha elveszett,Minden hiába lett.Fogytak clienseim,Velek hah, pénzeim,Igy csillagom leszállt,S minden hamuvá vált –Hamuvá.205
Mondd meg, rajkó, birónak:Ne vigye el a fuvót.Majd eljő az öreg apó,Majd eljő az öreg apó,Megfizeti, megfizeti, megfizeti az adót.Kérjük hát a tanácsot,Hagyják a kalapácsot,Ha nincs fuvó, kalapács,Ugy nem lesz, ugy nem leszRajkó fogára kalács.Veszek magam feleséget,Egyiptomi szépséget,Csókaszemű, kenderhajú,Kenderhajú, csókaszemű,Egyiptomi, egyiptomi, egyiptomi szépséget.Veszek neki katrinczát,Paszomántos zöld szoknyát.Megtanítom szeget verni,Az fog engem ébresztgetni,Fuvóval, fuvóval tüzet gerjeszteni.206
Elvettem egy vén leányt,Mit csináljak vele?Kiszeg, koszog a papucsa,Majd meghalok tőle.Vagyon esküdt, vagyon biró,Válaszszon el tőle.De én – isten teremtése!Meg nem élek vele.Télen, mikor hideg van,Ott ül a kuczkóban,Nyáron, mikor meleg van,Heverész a porban.Győr207
A báránynak négy a lába.Többnyire mind vén a bába.Boldog a ki él magába.Nem üthetni ki nyers fába.A melly leány sokat szeret,Jó már abban ritkán lehet;De mihelyt annyira mehet,Hogy fejére kontyot tehet:Az urát nevezi lónak,Hol kesének, hol fakónak;Magát pedig mondja jónak,Nem barátja a szép szónak.Gyakran figyelmez ablakra,Mint a kancza az abrakra.Ha kérdi ura, hogy mit néz?Arra már a felelet kész.Mi bajod uram, mit kérdesz?Egy kedves bátyám ma itt lesz.Adj pénzt hamar a kocsmára,Serre, borra, pálinkára.Oh szegény legény, mit tettél?Mikor illyen leányt vettél?Talán bolond gombát ettél,Mikor illyenre szert tettél.Ha az ura megy erdőre,Más fekszik a lepedőre,Mig haza megy nagy későre,Megfonyad addig a bőre.Akkor ugy néz az urára,Mint egy nagy akasztófára,Igazítja ganéjára,Hogy tegye a pipájára.Pest megye208
Debreczen ám hires város,Professor ott a csapláros.Csiri biri dongó, rittalárom,Diri dongó!Délig az istent dicséri,Délután a vad bort méri.Csiri stb.A mellett egy kutyát lopott,S abból csináltatott dobot.Csiri stb.A deákok észrevették,S mindenütt dobra ütötték,Csiri stb.Elkezdték azért dalolni:… ... a bort méri,Csiri stb.Pedig még kutyát is lopott,Abból csináltatott dobot.Csiri stb.Ezt … mint meghallotta,Azonnal kidoboltatta:Csiri stb.Hogy ki a dongót danolja,Tizenöt forint a díja.Csiri stb.De azért nem hallgattatik,S a dongó most is mondatik:S csak azért is dongó, rittalárom,Diri dongó!Szabolcs209
Kenyeresen csuda esett,Két kis kakas összeveszett.Én a kakasom nem hagyhatom,Mert a kendé vágta azt agyon.Az enyém csak egy kevés volt,De a kendé két éves volt.Én a kakasom nem hagyhatom,Mert a kendé vágta azt agyon.Az enyém volt hoszu farku,De a kendé kurta farku.Én a kakasom nem hagyhatom,Mert a kendé vágta azt agyon.Debreczenbe kéne menni,A kakasnak törvényt tenni.Én a kakasom nem hagyhatom,Mert a kendé vágta azt agyon.Ha ottan nem segítenek,A palatinushoz menek;De a kakasomat nem hagyom,Mert a kendé vágta azt agyon.210
Volt egy szegény ember,Nem vala egyebe,Csak egy kék tehene,Egy szép felesége.Lám a szomszéd asszonyNem ollyan szép mint én:Mégis van ruhája,Szép piros csizmája.Az asszony az urát,Arra ösztönözi:Adja el a kéket,Ruházza fel őtet.Elhajtják a kéketGyorsan a vásárra,Vásárolnak posztót,Száz forint az ára.Sem flaner, sem posztó,Sem sinór reája.Édes kék tehenem,Hová lett az ára?Ung211
Hogyha szépet veszek el:Ki győz rá vigyázni,Nem lehet a szépnek,Hívségében bízni.Hamar elhódítják,Ha az ember nem őrzi;Egyik nyomorúságA másikat éri.Hogyha rútat veszek el:Hogyan szerethetem?Vagy igaz jó kedvembőlHogyan ölelhetem?Ugy nem leszen vele,Éltem boldog soha;Látom a szerencseNekem csak mostoha.Ha gazdagot veszek el,Egy sulyos keresztem.Csak azt hányja szememre:Hogy csak készre jöttem.Az övé a jószág,Mellyet én nem kerestem;Még azt is sajnálja,A mit iszom, eszem.Hogyha szegényt veszek el,Jaj! miként élhetünk?Most is szegény vagyok én,Még szegényebb leszünk.Egy koldusból kettő,Utóbb több is válhat,Elég nyomoruságBús fejemre szállhat.Ha városit veszek el,Nem szokott munkához;Nem illik a dologKisasszonyságához.A sült galamb pedigNem repül szájához,Ha serényen nem látA maga dolgához.Ha falusit veszek el:Otthon ül, goromba,Minden mulatságban,Csak orczám pirítja.Nem is leszen veleÉltem boldog soha;Látom, a szerencseNekem csak mostoha.Ki hasonló hozzám,Ugy látom én ebben,Mint egy világos színtMutató tükörben.Mintsem hogy én sokatSzenvedjek éltemben,Jobb én nekem, maradokIfju legénységben.Zala212
Apám ki volt, nem tudhatom,Mert senkire sem foghatom.Nagy nemzetből kellett lenni,Mutatják a levelei.A minapában mondották,Nekem tudtomra úgy adták:Hogy az én nagy atyám neveIrásban légyen feltéve.Anyám neve volt Regelfloh,Habsburgban taligatoló,Megtette végső szándékát;Reám hagyta taligáját.De én a tolást meguntam,Habsburgból Bécsbe utaztam;Au weh! mi vagy most te szegény?Egy vándorló vargalegény.213
Hej liba, liba, liba!De jó volna a tolla.Hej dunna, dunna, dunna,Kimaradtunk alóla!Lesz még ollyan éjszaka,Megpihenünk alatta.214
Csütörtökön viradóra,Lement két lány a folyóba,Fehér lábát mosta,Jól megszappanozta,A folyóba.Már mi nálunk kidobolták,Hogy a szappant ne árulják;Mert a lányok nyalkák,A lábukra mossák,A folyóba.HADI ÉS KATONADALOK
215
Áll a verbunk, tánczoljunk,Nosza kun legények!Tele csordultig borralÁllnak az edények.Pántlikát kalapunkraMajd osztogatnak,Mentét, dolmányt és nadrágotHozzánk szabatnak.Itt állnak a lovak is,Készen abrakolva,Mellyek a magyar legénytHordozzák tánczolva;Ha sebesít sok franczotAz én jobb karom,Akkor mondja jó királyom:Édes magyarom!216
Nem kell nekem papiros,Maradjon a boltba.Jobban illik fényes kardAz én oldalomra.Gálicz helyett golyóbisCsörög a zsebemben,Tinta helyett palacz borVillog a kezemben.Szolnok217
Megbolondult a világ,Fegyverben az ország.Elmult már az békeség,Támad sok ellenség.Összevesztek királyok,Nagy hatalmas országok,Uri méltóságok.Szegény Magyarország isTanácsát ujítja,Mert fölséges királyunkTáborba hivatja.Készül minden vármegye,Az ország nagyobb része,Mert kénytelen vele.Katonát ad nemesség,Hajdut a szegénység.Mindeniket sulyosanNyomja az nagy inség.Lovat, szablyát, karabint,Bagaria pantallért,Mind készítnek mundért.Buslakodik, bánkódik,Az gazda magába,Nagy kénytelen, kelletlenNyúl az ládájába,Előveszi erszényét,Számlálja a költségét,Régi keresményét.Gyakorta gyülnek egybeFalu gyülésében,Pörlekednek egymással,Hol egy hol más helyben.Majd üstökbe is kapnak,Erősen káromkodnak;És haragban vannak.Az katona vigan van,Iszik, csókolódik.Gazdasszony szomorkodik,Szivében bánkódik.Mert megürült ládája,Oda köntöse ára,Kelt az katonára.Öszveülnek némellykorSzomszéd asszonyával,Panaszkodnak egymásnakJutka leányával.Mondja szegény, mit tegyen,Nem tudja hová legyen,Csizmát is min vegyen.Mert rám hozták a zászlót,És executiót,Kitekerték kezembülA szoknyára valót.Mivel födjem testemet,Mezitelenségemet,Hitvány szemérmemet?Nem régiben eladtamTiz pár kappanomat,Tikom, ludam, kenderem,Kevés olajkámat.Jaj! reám melly sok eset!Az mit uram keresett,Eb szájába esett.Nem ugy neveltem voltEgy néhány csibémet,Kiért adott a tyukászEgy erszény pénzecskét:Hogy katonára költsem,Az ő erszényét töltsem,Más szobáját fütsem.Elvitte uracskámnakEgy szép paripáját,Az nyakába vetetteKontos karabinját.Egy aranyos szép nyergét,Péter bátyám fegyverét,Abban köpönyegjét.Nem maradt már uramnakTestére valója,Elül hátul kilátszikEldugni valója.Magamnak sincs pintőkém,Elrongyollott köntöském,Kilátszik a könyököm.Bárcsak immár valamiKis pénzecském volna,Az mellyen az urammalBort ihattam volna.De imé mind elhuzták,Katonára prédáltákMim volt, mindenemet.Jaj! édes komámasszony!Bezzeg pórul járánk,Pálinkára valóbólSzépen kipusztulánk.Az kasbul is kifogyott,Erszénybül is kikopott;Igyunk már csak itt ott.Hallod-e, komámasszony,Ne gyötörd magadat,Gyere hozzám jó reggel,Megöntöm torkodat.Maradt még amaz kasban,Lisztem, buzám hordóban;Jó lesz égett borra.Elküldtem a szolgálótKét font pecsenyeért,Ilona leányomatVagy három pint borért.Vonjad czigány az nótát,Ne kiméljed az hurját,Megadom az árát.Megeheti az uramA szegény kenyeret,Megihatja reájaAmaz szép kutvizet.Nem szeretem a dolgát,Roszul forgatja magát;Nem tudja a dolgát.Jó bort kezdett csárdábanTegnap az csaplárné,Nála iszik, vigan vanNyalka katonáné.Tedd félre most rokkádat,Holnapra hagyd dolgodat,Készítsd az torkodat.Jó emberem korcsmáros,Semmit se búsuljunk.Az urammal veszettelNe sokat gondoljunk.Nosza vigan csak igyunk,Igen jó helyett vagyunk,Estig dombérozzunk.Jer be rózsám, katonám,Járjunk egy pár tánczot.Majd nyakadba függesztekEgy szép arany lánczot.Nem is tudom, hogy vagyok,Mert érted majd meghalok,Még ma veled hálok.218
Rajta vitéz! paripára,Rajta! csata piaczára!Nézz az István zászlójára,Hiveinek int.Sohajts egyet istenedhez,Küldj egy csókot kedvesedhez,Légy hűséges vezéredhez,Harczpiaczra ronts.Né nézd: sok-e ellenséged,Mindent győző vitézséged,Régtől fénylő dicsőségedFeljebb viszi még.Édes hazád, királyodért,Ki segelmet tőled most kért,Kiönteni minden csepp vértMindig készen állj.Édes hazám, szép országom,Hol van arany szabadságom?Boldogító kebeledbenVigan élek én.Benned élni, érted halni,Örökre felmagasztalni,Hiv őseink Árpád alattMegtanulták már.Rontsad bontsad ellenséged,El ne hagyjon reménységed,Meg ne gyalázd nemzetséged,A ki magyar vagy!Eleidnek szép példája,Vezérednek bokrétája,Vezéreljen a csatába.Halni tanulj ott.Jászság219
Mikor marsirozunk, kapitány uram?Holnap, holnap, holnap után,Csütörtökön ebéd után,Kedves katonáim!Mi lesz az ebédünk, kapitány uram?Lencse, borsó káposztával,Jó borocska szalonnával,Kedves katonáim!Elszakadt a nadrág, kapitány uram!Elszakadt a bakancs kapitány uram!Vagyon szabó csizmadia,Ki megvarja, ki megfoldja.Kedves katonáim!Vetetlen az ágyunk, kapitány uram!Itt van Sári, majd megveti,Még magát is belé veti,Kedves katonáim!220
Hip, hop, hap!Eb lesz pap!Egyszer voltam, kicsaptak.Inkább leszek katona,Ferencz király madara.221
Már én majd csak ellesem,Mire szorulsz, kedvesem.Ha katonának elmégy,Rólam azért le ne tégy,Eszem adta!Lóra vitéz, előre,Szállj ki a harczmezőre.Tiz évig elgyászollak,Ha meghalsz, megsiratlak,Eszem adta!Árván hagysz már engemet,Búba merült fejemet.Gerliczeként nyögdelek,Álmomban is ölellek,Eszem adta!Nyergelve a piripa,Megy, de nem tudja, hova;Francziára, törökre,Jaj de itt hagysz örökre,Eszem adta!Szolnok222
Elküldötte Ferencz császárNyalka verbunkját,Kitétette az utczákraVörös zászlóját.Nosza, ide gavallérok!Vigan tánczoljunk,Tele borral az edényünk,Vigan mulassunk.Bor, pecsenye! de jó volnaMost mellé ülni,De az atyám asztalátólMeg kellett válni.Nem ugrálok, nem tánczolokMost jó kedvemből,Csak ugrálok, csak tánczolokKénytelenségből.Felülök pej paripámra,Elmasírozok,Már én, édes kedves rózsám,Többet nem szólok.A kardomnak markolatja,Tiszta ezüstből,Ki van rakva csillagokkal,Nem öntött rézből.Ha erre a nap reá süt,De szépen fénylik,A mellyet sok édes anyákSírva könyezik.Katonaság de szép élet,Jaj de csak nézni;Jaj de erős kinek kinekKöztük szenvedni.A ki eztet el nem hiszi,Tessék beállni,Lehet eztet rövid időAlatt próbálni.223
Bátorkeszin verbuválnak,Engem hínak katonának,El is mennék katonának,Ha szilaj csikót adnának.Szilaj csikó, bársony nyereg,Abban ül egy gyenge gyerek.Lábam vetem a kengyelbe,Magam ülök a nyeregbe.A muzslai legényeket,Megfogdosták szegényeket,Viszik Léva városába,Patyolat ingbe, gatyába.224
Czifra huszár a szeretőm,Aranyos lesz a fejkötőm.Keleti gyöngy a nyakamon,Piros czipő a lábamon.Sok országot fogok látni,Nagy urakkal mulatozni,Gond nélkül és vigan élek,Kántornékkal nem cserélek.Sírni fogsz te, édes anyám,Hogy falunkat ide hagyám.Ne sírj, majd meglátogatlak,S tallérokkal boldogítlak.Soká jön meg a regement,Esztendeje van hogy elment.Ideje már, megjöhetne,Hogy belőlem asszony lenne.Hát ha levágta a törökGalambomat: akkor örökLesz búm, s a kincsrűl lemondok,És falunkban elhervadok.225
Mikor katonává lettemEj! mikor katonává lettem,Sárga csikót fölnyergeltem,Magam ültem a nyeregbe,Magam ültem a nyeregbe,Lábam tettem az kengyelbe.226
Mikor katonává lettem,Sárga csikóm felnyergeltem,Lábam tettem a kengyelbe,Úgy ültem fel a nyeregbe.Isten adta katonája,Ki ne hajolna hozzája!Sem országa sem hazája,Mégis piros az orczája.227
El kell menni, nincs mit tenni,Jaj, jaj de keserves!Marsot vernek, pedig ennekEngedni köteles.Vegyen az ur jobb karjára,Vigyázzon, mint sajátjára;Hogy téged ne érjenSemmi veszedelem.228
El kell menni, nincs mit tenni,Oh jaj, be keserves!Marsot vernek, pedig ennek,Engedni köteles.Szegény fejem, mert felvettemHó pénzem, s ezzel kötöttemZászlómhoz hitemet,Egész életemet.Bár betegség, vagy más inségRongálja testemet,Tüz, vagy tenger, éles fegyverFogyaszsza éltemet:Akkor is végső csep vérem,Hozzád von érzékenységem,Mig tart lélekzetem,Mig tart lélekzetem.229
Édes anyám! ne sirasson kend,Katonának beiratott kend,Kihuzom az első czédulát,Viselem a király ruháját.Levetem a rojtos gatyámat,Mellyet édes anyám varratott,Felhuzom a vörös nadrágot,Mit a király ajándékozott.Katona vagy rózsám, igaz is,Rövid a bokancsod szára is.Sárba viszed, rózsám, elmerűl,Ha isten rajtad nem könyörűl.Katona vagy rózsám, azt mondják,Illik neked a vörös nadrág.Kardot kötnek, rózsám, oldalodra,Zöld dolmány illik a nyakadba.Keszthely230
Az a szőke legény rosz katona,Tudja isten, hol a lova.Mariskánál istállóba,Szénát eszik a jászóba.Hozd ki, Maris, kantáromat,Kantározzam a lovamat.Magam ülök a nyeregbe,Téged veszlek az ölembe.231. Egy öreg őrnagy sírverse
Elérted már az öreg kort,Vert le a bokádról a port.Készen vár már téged is a sír,Tehát innen, alló! masír.Sárospatak232
Huszár vagyok, lelkem babám,Az is maradok,Szemed színű dolmányomonSárga gomb ragyog;Uczu! peng a sarkantyum,Csekély gondom, semmi bum,Csak ugy vigadok.Kard villog az oldalamon,Tajték a pipám,Veres csákó süvegemenLeng a bokrétám,Mind a mellett csak az kár,Hogy tán nem is kedvel márHűtelen babám.Oh te szivemet epesztő,Kaczér szőke lány!A huszárnak szeretőjeAkad akarhány;Nyájas, gyöngéd, deli, szép,Olly takaros ollyan ép,Mint a tulipán.Mikor nekem jó kedvem van,Boka hegedűl,Mellém intek egy leánykátA szebbek közűl,S megforgatom, mig daczosBabám szeme bánatosKönyekbe merűl.Selyem szőrű pej paripámSzáz aranyat ér,Horkol, tombol, tüszkölődik,Bőrébe nem fér;Még egyszer és utólszorMegugratom hajnalkor,Babám kedveér.Van-e széles e világonSzebb a nótámnál?Jöszte babám, béküljünk megBájos hangjánál!Megbékülünk ugy-e bár?Nyujtsad ajkad… enyém márCsókolóra áll.Pápa233
A katona szép paripán megugratja magát,Pantallérja, karabinja megrángatja vállát,A szép asszony ha meglátja, elfelejti búját,Még azután is ohajtja katona galambját.Napsugárként ragyog kardja vitézi kezébe,Ezüst lánczos tajpipája illik a kezébe,Elhagyott szép asszonykája gyakran jut eszébe,Győzedelmes nyertes fejét hajthatná ölébe.Lengedező forgós csákó ingadozik fején,Vitézségért érdemlett bér tündöklik bal mellén,Diszeskedik szülő háza illy nevelt remekjén,Midőn borostyán koszorút emelget a fején.Ha táborba bemegyen, kard, pisztoly a kezében,Győzedelmes, bátor a szív vitézi mellében,Hogyha pedig visszatér hazája keblébe,Rejtett kincse, rabbilincse csókolja ölébe.Az huszárok igyen élik vigan világokat,Menyecskékkel játszodozva töltik napjaikat,Jó helyekből jobb helyekbe teszik marsaikat,Szép szavakkal vigasztalják síró rózsáikat.Székelyföld234
Erdélyország alsó felénHáboruba mén a legény.Karcsu leány int feléje:Ne menj rózsám ellenségre.Hadd menjek én, édes rózsám,Majd megtérek a harcz után,Fakó lovad ha oda vész,Kihoz haza, barna vitéz?Ne félj rózsám, ha megmaradKardom éle, nyes az utat.Barna legény, ne váljunk el,Nálad nélkül hervadok el.Adj egy csókot, mást nem kérek,Nem sokára visszatérek.Egyet, kettőt, hármat, négyet,Visszajövet megadd őket.Nem megyek én a csatára,Csak a szomszéd vásárokra,Hozok neked szép rokolyátSegesvárról, rá pántlikát.Jaj te hamis, mint megcsalál,Tán bizony hogy csókot adál?Visszadom én százasával,Akár egész garmadával.Nem bánom én, visszaveszem,Csak örökre maradj velem.Veled vagyok, veled leszek,Többé el sem eresztelek.Nem dul török, sem a tatár,Csak két szemed, a két bogár.Erdély235
Őszi eső, tavaszi szél,Mikor már a nap is felkél.E szomorú borongós napKezdődött dél előtt tegnap.Hallom neszét a felhőnek,Tetején a hegytetőnek,Leomlik ma éjszakára,Estveli kilencz órára.Istenem! már valaháraAdj szép időt viradtára,Szánd meg szegény katonáknakSorsát, kik lógerban hálnak.Tegnap este tisztát vettem,Magamról ma levetettem,Csupa lucsok, teli vizzel,Nem győzöm már magam inggel.Hol vagy rózsám? most láthatnál,Tudom, hogy sírva fakadnál,Mikor látnád, hogy az karomÖlelésedre nem birom.Képzellek gyakran álmomban,Galyból csinált sátoromban.De felébreszt őszi hideg,Nincs köpenyegemben meleg.Általázott köpenyegem,Meg sem ismernél tán engem.Vizes kabátom, nadrágom,Az fórposztot abban állom.Éjfél után két órakor,Hallatik már az fikátor;Kelj fel pajtás az früstökre,Megyünk mindjárt az törökre.Ott vár reánk, a mint hallom,Szenvedésünkért jutalom;Vagy az élet vagy az halál,Valamellyik csak ránk talál.236
Az katonák masiroznak;Fényes fegyverek ragyognak,Veres zászlók szakadoznak,Apró fegyverek ropognak.A nagy ágyuk könnyen szólnak,Látom, az népek hogy hullnak;Fejem felett kard megfordul,Piros vérem földre csordul.Nincs itt nekem atyám anyám,A ki gondot viselne rám.Az ur isten az én dajkám,Ez visel gondot én reám.Magyarország! kedves hazám!De idegen lettél hozzám,Sem ebédem, sem vacsorám,Bánat nélkül nincs egy órám.Esik eső, fúj a szellő,Kedves pajtás, fogy az erő.Jobb mi nekünk marsirozni,Mint az lógerban kinlódni.Lóger-karó árnyékábanFekszem a szomorú ágyban,Köpönyegem az sátorom,Magam árnyékában nyugszom,237
Eszem adta katonája,Se országa, se hazája!Se országa, se hazája:Mégis piros az orczája.Árva vagyok, tudod rózsám,Nincs ki gondot viseljen rám.Árvábúl lesz a katona,Kinek nincsen édes anyja.Én is árva legény vagyok,Én is elbirok egy kardot,Kit más szegény legény tartott,És rá sok könyűt hullatott.Domony238
Belgrádra, vitézim! omoljatok,Mert még inaimra felállhatok.Falait rontom, bontom,Haragom tetejére kiontom.Falaim rontod, bontod,Ugyanaz betemetheti csontod!Míg csak meg nem veszem ezt a várt,Itt kell lennem,Ozmán bár kerüljed is e kárt,Meg kell tennem.Adj hát pardont! azt üzenem. „Nem, nem.“Én sem megyek addig előled el,Mig ellenem állni törekedel.Faladon ágyum dörgő, zörgőRopogó tüze rontva rohan be.Magam is bombim bömbölveDühös seregedbe lövöm be.Lőjjed mérges nyilaidat rá.Mit felelget!Szűnj meg – réműlve fehér zászlótMert emelget.Pardont kér tán vagy jó választ. „Azt, azt.“238. Hertelendi indulója
Hát fiaim! ti vitéz nevetekRablánczczal váltjátok-e fel?Ősz fejem is ma tehát veletekNyert koszorúját veszsze-e el?Nem magyar az, czudar az, ki kivontKarddal is esdekel és kér pardont.Rajta! tehát velem, a ki vitéz,A csatán elül lobogó tollamra néz.Ezeredem vér mezején vezetem,Győzni vagy halni tanulj seregem!239
Nosza, hív magyarim, nosza!Bajnoki virtusaitok tüze nemesitse lelketeket,Igaz ügybe forogtok, az égHaragos karjai összerontják ellenségeteket.Kardot köszörűljetek ölni tehát,Ellenetek a ki csikorgatja fogát.Európa előtt tegyetek hadi csudát,Fegyveretekben Hunyadi szemléltesse magát.240
Kezd már vidorulni egünk,Az erős falakon diadalmat nyert seregünk.Nosza mars! hiv az öröm ide,Mars köti fejetekre a koszorút.Kérkedik a maradék veletek,Emlegeti érdemetek,Izzadott homlokotokon süvegeteken lebegőKócsagotokra lengedez a szél,Csókra vár oda haza a feleség.Jertek azért a harczra velem,Én is az illyen pálmát érdemelem.Villámjon egyre ezer tüzetek,Nem törheti meg semmi nagy lelketek.Ballag a lovatokDélczegebben.DerekatokMerőebben.Illegeti fejeteket,Nézeti termeteteket,TrombitaszóraTánczol az uton,Bajnokival enyeleg a paripa.NEMZETI DALOK
241
Hol vagy te most, nyalka kurucz,Ki olly voltál mint egy szép strucz?Már hazádba soha nem jutsz,Ez világbul is majd kifutsz.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Fájhat szived alsó földért,Dunán tul szép országodért,Elhagyott szép asszonyokért,Télben rendelt kvártélyodért.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Nem vigyázsz most Soprontájra,A kőszegi nyájasságra,Szombathelyi szép dámákra,A sümegi kevély tánczra.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Hol van hoszu pántos kardod,Majd tiz fontos a tarsolyod,Menykő-ütött nagy pallosod?Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Hol van czifra karabinod,Gréczi, bécsi pár pisztolod,Üsttel rakott pantallérod,Czifrán varrott szép tarsolyod?Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Szegénységet szidtad, verted,Nemzetséged sem böcsülted,Senki személyét sem nézted,Testét, lelkét megmivelted.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Te jó kurucz! akkor voltál,Midőn czifrán adtát mondtál,Nyelveddel sokakat szidtál,Isten ellen káromkodtál.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Azért isten megbüntetett,Idegen országra vetett,Szabadságot tőled elvett,Téged messzi földre vetett.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Kőszegen hogy vásárlottál,Szombathelyen kurválkodtál,Sümegen mikor tánczoltál,Nem vélted hogy erre jutnál.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Czafrangokat most hol varratsz,Párnát, dunyhát hol tapogatsz?Melly vigan te lovat ugratsz,Kedved szerént nem mulathatsz.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Szaladj kurucz, gyün a laboncz,Lásd, melly büdös lompost is hoz,Megelőz bizony ha érhet,Dragonya vége elérhet.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!Akkor mondod: állj meg pajtás!Ki van előtted, jól meglásd.Akkor nyeregben ha maradsz,Kedved szerint nem mulathatsz.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!De mióta elszaladtál,Eszedbe jutott, mit loptál,Szegény embertül elvontál,Mindenébül kifosztottál.Nyalka kurucz!Nyalka kurucz!242
Nemes ember vagyok,Szabadságim nagyok.Mit ér nekem a vén,Akár az uj törvény.Kutyabőr van nálam,Hajdan jó királyomJobb apámnak adta,Az meg nekem hagyta.Gyülésekbe járok,„Halljuk“ kiabálok.Mert az ország dolgaReám is van bízva.Nem parancsol senki,Jusomból tegyen ki,A ki magát többnekTartja s nemesebbnek.Urak verbuválnak,Velem inni állnak.Mondja a fac totum:Öt forint a votum.Hej öt forint szép szó,A votum csak egy szó,Egy pár csizma ára,A kortes lábára.Ha betörik fejem,Kinek gondja velem?Őseim is, mondják,Véröket ontották.Éljen a szabadság!Ha nincs is igazság:Az legyen a vivát,A ki legtöbb bort ád.